2016 augusztus 1, hétfő

Áthelyezés

Sziasztok! Rémesen régen posztoltam új részt, viszont nehezemre esik erre a blogra posztolni,ezért döntöttem úgy hogy áthelyezem a google-ös bloggerbe. Azért döntöttem így,mert ti is szerintem onnan könnyebben tudnátok olvasni és én is könnyebben tudnék új részt kirakni. A blog neve pedig: http://btsfanficbeautifuldreams.blogspot.hu/

Ezt a blogot majd október végén fogom törölni,addig is a fönt megemlített oldalon fogok új részeket kirakni. Sajnálom,de nagyon sok probléma felmerült és ezért kellett ehez folyamodnom. Remélem megértitek. Mégegyszer sajnálom és majd a másik blogger oldalon jelentkezem a következő résszel. :( :) :* <3

Bye ^^

2016 június 23, csütörtök

9. fejezet

- Ki vele Willow,mi folyik itt?-állt a szobámban összekulcsolt kezekkel Sunny.Alig tudtam egész úton lenyugtatni,állandóan kérdésekkel bombázott,és mivel látta hogy nagyon nem vagyok hajlandó válaszolni,egyre hangosabban és hangosabban beszélt hozzám,míg végül már ordított velem.

Az igazság az hogy semmi kedvem nem volt vele beszélni az utcán,sőt egyáltalán belekeverni őt is ebbe az egészbe.Ezért kezdtem el haza rángatni hogy otthon a biztonságos négy fal között tudja meg. Meglepetésemre anya nem volt otthon,sőt nyomot se találtam rá hogy egyáltalán hazajött volna,ami tény kissé megijesztett,de a mellettem dühöngő barátnőmtől sokkal inkább féltem a jelenhelyzetben. Így kerültünk a szobámba,ahol egyből kényelmesen leültetett az ágyamra és szemeit kíváncsian,szinte bellémfurta. Mély levegőt vettem és szép lassan elkezdtem mesélni mik történtek velem az elmúlt pár napban. Elmeséltem neki hogyan találkoztam Jiminnel,utána a hét fiúval,hogyan barátkoztam össze Sugával,mik történnek köztem és Jin között és eziránt az érzéseimet,és végül azt hogy még így is párukkal mennyire nehéz a kapcsolatom. Bármennyire nem akartam,meséltem neki az álmodozókról és hogy mire készülünk.Mind ezt pedig türelmesen hallgatta.

-És hát röviden ennyi-sóhajtottam fel amikor végre a végére értem.

-Öregem.Hogy te mekkora egy mázlista vagy-nézett rám csillogó szemekkel.Nem egészen ilyen reakcióra számítottam.

-Tessék?

-Hát....Belecsöppensz egy kisebb világháborúszerűségbe,ráadásul egy csapat helyes fiúval-ecsetelte mosolyogva.Nem hiszem el hogy még ilyenkor is csak a pasikra tud gondolni.

-Már csak egy dolgot nem értek-nézett rám kérdően-Akkor te most bepasiztál?

-Mi?! Nem! Mármint,azt hiszem...nem tudom-hadartam idegesen.

Ez kicsit bonyolultabb volt annál,mert hiába éreztem erősebb érzelmeket Jin iránt és ő is irántam valahogy sosem jutottunk el odáig hogy tisztázzuk egymás között.

-Na mindegy-legyintett egyet,aztán elkezdett valamit magyarázni arról hogy majd be kell nekem őket neki mutatnom,de már nem figyeltem arra amit mondott.Egész végig azon kattogott a fejem amit mondott Jinről. Muszáj lesz vele ezt tisztáznom.Őszintén szólva örültem volna ha valami többről van szó,mint barátság,de a gondolatra kirázott a hideg is.

***

El telt egy teljes még is terjedelmes hét. Hol is kezdjem... Először is amint elbeszélgettem a barátnőmmel az egész napot együtt töltöttük otthon. Anyu csak késő este jött haza és mint kiderült jól gondoltam,a házunk közelébe se járt,mert az egyik kollégája megint rosszul lett,ezért amíg fel nem ébredt mellette virrasztott. Ennek örültem is,mert nem hiányzott hogy még egy embernek magyarázkodnom kelljen. A következő nap be is mutattam barátnőmet a fiúknak,akik nagyon örültek neki,kivéve Rapmon. Legalább nem csak engem nem bír,gondoltam. Sunny is nagyon megkedvelte őket,bár hazafelé be is valllotta: J-hope-tól kirázza a hideg,akinek különösen tetszett a barátnőm,amit apró bókokkal és hatalmas,1000 wattos mosolyával fejezett ki felé. Ebből még lesz valami,gondoltam és magamban már eldöntöttem hogy mindent meg fogok próbálni hogy kettejüket összehozzam. Az elmúlt pár napban bár még nem tisztáztam Jinnel a kapcsolatunkat,de már nekünk is világos volt hogy itt már több van mint barátság. Féltem és ezt a tudtára is adtam,amire ő csak megölelt és biztatni kezdett.

-Majd megoldjuk.

És igaza is lett. Egyre többször vitt el kisebb sétákra,vacsorázni amik azért számomra kicsit túl romantikusra sikerültek néha,sőt segített rájönni hogyan használhatom hasznosan a képességemet. Tény hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz,de nagyon zavart a tudat hogy valahogy sosem jutottunk el odáig hogy megcsókoljon,mert valaki mindig közbelépett "véletlenül". Főleg Kookie és Tae csináltak ilyen merényleteket,ami kezdett már nagyon felidegesíteni. Még egy dolog ami felkerült a megoldandó ügyek listájára Hobiék mellé. Ha már Jinről van szó,egyre többször csinált közös programokat Rapmonnal hogy egy kicsit közelebb kerüljek hozzá. Én is és Jinnie is úgy gondoltuk,ez sikerült,de egyik közös vacsoránk alkalmából,amikor párom kiment a mosdóba,hirtelen megint visszatért a goromba,zárkozott Rap Monster és rám se bírt nézni. Nagyon elgondolkodtam és tudtam hogyha ezt most megkérdezem a saját síromat ásom meg,de a kíváncsiságom nagyobb volt mindig is mint az eszem.

-Rapmon,lenne egy kérdésem....

-Igen?-húzta fel a szemöldökét. Egy kicsit ijesztő volt. Nagyot nyeltem hogy az idegeségtől felgyülemlett idegeséget eltűntessem a torkomból.

-Te meleg vagy?-tettem fel végre egy kis habozás után az egymillió dolláros kérdést.

-Mi van?! Dehogy is!-nézett rám undorodva-Ez meg még is hogy jutott az eszedbe?

-Hát nem tudom. Úgy tűnt hogy nagyon kedveled Jint,sőt mintha azért utálnál ennyire mert félted tőlem és nem akarod hogy elvegyem mellőled,szóval...

- Kedvellem Jint,ez tény.De mint a legjobb barátomat akit régóta ismerek és akivel együtt nőttem fel.És azért nem kedvellek,mert nem bízom benned és igen féltem őt tőled.Téma. Lezárva-mondta,azzal ismét elfordult és amint barátja újra visszajött ismét már csak a boldog,kedves srác ült a helyén.Ezek után már nem is volt nagyon kedvem velük lenni,sőt az igazság az hogy egyre több időt töltöttem Jiminnel,de főleg Sugával,aminek ők örültek,viszont Jin fortyogott a dühtől. Akármennyire is idegesített Suga néha,de ő volt az egyetlen akivel normálisan eltudtam beszélgetni és aki meg is értett. Egyik alkalommal Jinnie-nek sokkal tovább kellett dolgoznia,ezért úgy döntöttem értelmesen fogom eltölteni a délutánt és felhívtam Sugát hogy jöjjön a parkba 5-re. Órákat már ilyen közel a nyárhoz nem igazán tartottak ezért addig mondhatni szétuntam a fejem. Aztán vége lett a napnak és mire a parkhoz értem már messziről láttam a zöld,mentás haját. Jól elbeszélgettünk,főként arról ki hogy szeretné eltölteni a nyarat. Meglepetésemre ő végig szerette volna aludni.Tipikus Suga.Vagy kismilliószor láttam a klubban ahogy a DJ-s pultnál csak úgy simán bealudt.Sokat nevettünk,fagyizgattunk,míg eljutottunk oda hogy haza kellett indulnom.Miközben hazafelé sétáltunk,meglepetésemre az egyik utcasarkon anyu kanyarodott be elénk,aki amint észrevette mellettem Sugát,teljesen megdermedt.Jaj ne! Lehet azt hiszi titokban vele randizok,pedig megígértem neki hogyha el is jön az a pillanat akkor azonnal szólok neki. Sugára néztem,aki szintén szoborként állt mellettem,sőt mintha könnyeket láttam volna megcsillani a szemében. Végül anyu törte meg a kínos szünetet.

-Hát te élsz?

***

Na jó!Ez most tényleg váratlanul ért.Ahogy az elmúlt két hétben úgy minden...De hogy kiderüljön hogy Suga a bátyám?!Egész úton hazafelé senki nem szólt egy szót se.Anyáék csak fogták egymás kezét én pedig az állammal a földet súrolva csoszogtam mögöttük,mint egy zombi.Aztán a házban mindketten egymás nyakába borulva bőgtek én pedig csak bámultam őket.Aztán végül Suga,illetve most már számomra Yoongi elmesélte hogy még azután hogy elváltak egymástól anyával a Mester mellé szegödött,de hamar rájött hogy mire készül és szökni próbált. Ennek pedig az lett a következménye hogy a Mester ki is végezte,de a lelkét nem tudta elpusztítani,ami ezt az új születő testet választotta.Meg is kedvelte ezt a testett,de a magaságával voltak gondjai,amit sajnos anyu is észrevett és könyörtelenül közölte is vele milyen pici lett és hogy ez a hajszín milyen nevetséges,mire Yoongi csak megrántotta a vállát.Azt hittem menten szétrobban a fejem. Anya tudott minderől,mégse szólt,Yoongi pedig hazudott nekem. Míg én lefagyva álltam továbbra is, ők folyamatosan bocsánatkérésekkel ostoroztak.

-Semmi baj, tényleg-mondtam nekik végül amikor egy kicsit magamhoztértem.

Még sokáig beszélgettek arról hogy Yoongi ide költözhetne és hogy a többieknek mit mondjunk.Aztán anya ismét elkomolyodott.

-És Zoe?

-Ő is itt van-mosolyodott el újdonsült bátyám és rám nézett.

- Benne van?-nézett rá anya kérdőn.

-Mi?! Mi van bennem?!-kezdtem el kétségbeesni.Úristen,csak azt ne mondják hogy az Alien igenis valóságon alapuló film volt.

-A húgod,illetve ikertestvéred.Csak így tudtam megmenteni-magyarázta Yoongi bocsánatkérő nézéssel.

-Istenem.Ez nekem túl sok-roskadtam össze a földön és arcomat a kezeim közé temettem.

-Kicsikém, sajnálom hogy ezt így és most kellett megtudnod-térdelt le anya elém és elkezdte a fejemet simogatni.

-Én is sajnálom tündérbogár-ölelt át hátulról Yoongi.

Istenem.Bármennyire is zavarodott voltam és dühös rájuk,de olyan jó volt tudni hogy többen vagyunk két személynél és így szeretnek engem.Bár azt nem értettem hogy lehet az állítólagos ikertestvérem bennem,de így már értettem azt a sok évnyi kevert érzést és indulatot magamban.Hirtelen mintha erre valami legbelül is megdobbant volna bennem egyetértésként.Téged is szeretlek,mégha nem is emlékszem rád,gondoltam,mire melegség kezdett végig áramlani bennem.

-Nem,semmi baj.Megértem,mert ha hamarabb szóltok akkor abból kevesebbet értettem volna, mint most.Csak aludnom kell rá-néztem fel végre rájuk-Én is szeretlek titeket és nem haragszom-aztán végre vigyorogva néztem fel Sugára-Üdv újra itt a fura,különc és nem olyan átlagos családban ahol mindig meglepetések fognak érni bátyus.És téged is húgi.Megígérem,kiszedünk téged minnél hamarabb belőlem-tettem a kezemre a szívem,ami hirtelen egy hatalmasat dobbant egyetértésként és nagy örömében. Istenem de szeretem én ezt a családot.

2016 június 12, vasárnap

8. fejezet

Sötétség volt. Nem is jó féle,ismert sötétség,hanem az ismeretlen. Nem láttam semmit és senkit. Féltem. Hát ennyi lett volna?Vége az életnek? Még utoljára láttam magam mögött egy ismerős,elmosódott alakot,aztán minden elsötétedett. Aztán hirtelen vibrálást éreztem. Pont olyat amit anya közelében is érezni szoktam. Melegséget és boldogságot. És ismét sötétség. Rázott a hideg és a félelem kezdett visszahúzodni a szívemre. Ismét valami meleg érzés. Mintha körülöttem földrengés lett volna. Majd színek kezdtek feltűnni,de nem a megszokott kék,zöld,sárga,piros,hanem az ember által még nem ismertek. Testemet melegség járta át.Legszívesebben örökre ebben az állapotban maradtam volna.Aztán szép lassan eltűnt és visszatért a nyomasztó sötétség.Mi folyik itt? És íme megint visszatért a melegség és a sok szín.Szinte éreztem ahogy a kis pillangók bukfenceznek a gyomromban,amik egyre inkább azt hajtogatták:"Nyisd ki a szemed!". Ki akartam nyitni a szemem.Egyszerűen hívogatott vissza az életbe valami. Ahogy kezdtem magamhoz térni éreztem hogy valami vagy valaki intenzíven simogat,ami pár másodperc múlva abbamaradt és csak hangos ordíbálást hallottam. Szemeim végre megmozdultak és egy Jinnel találtam szembe magam,mellette pedig az üvöltöző Sugával.

-Bazd meg Seokjin! Mondtam hogy húzz el a francba!-kelt ki Suga teljesen magából.

-Leszarom magasról Yoongi!-üvöltött vissza Jin.Nem gondoltam volna hogy a mindig mosolygó,kedves srácból csak pár másodperc alatt tuskó lehet. Kicsit megijesztett.

Miközben a két legidősebb veszekedett-és mondhatni egyre cifrább szavakkal illették egymást-baloldalamon valaki felhorkantott. Odapillantottam. Az ágy melletti széken Rapmon ült,aki éppen a nevetését próbálta visszatartani. Amikor észre vette hogy figyelem,egy ideig farkasszemet néztünk,majd végül köhintett egyet és a két srác felé fordult.

-Felébredt-mikor ezt kimondta,azok ketten abbahagyták a veszekedést.

Míg Jin mosolyogva és...hm...Vágyakozva nézett rám, addig Suga sajnálkozva majd ismét dühösen fordult az idősebb felé.

-Két másodpercet kaptok hogy mindketten eltűnjetek innen-csóválta a fejét,aztán végül kisétált a szobából.

-Gratulálok,ezt most jól megcsináltad-ütötte össze kezeit cinikusan Rapmon.Hát őszintén szólva ezt most tényleg nem kellett volna. Nem ismertem Sugát és pontosan ezért nem is volt kedvem látni milyen az ha valaki magára haragítja.

-Békén lehet hagyni-fújtatott egyet Jin,majd közelebb jött az ágyhoz és aggódva nézett rám. Szinte láttam az arcán mennyire megbánta amiket Suga fejéhez vágott. Nem mondott semmit csak arcomat figyelte,míg végre leült mellém az ágyra,kezét kezemre tette és elmosolyodott. Az egészbe annyira belepirultam,hogy biztos voltam, ezt már soha többet nem fogom tudni letagadni. Igazam is volt,mert egyre közelebb hajolt, annyira hogy már csak annyit éreztem hogy puszikkal árasztja el a fülemet és nyakamat. Annyira megdöbbentett hogy szemeim kétszeresére tágultak.

-Ha most itt elkezditek egymást falni az orrom előtt, akkor kidobom azt a kis csinos fenekedet haver, és magam veszem majd kezelésbe a barátnődet-fintorodott el Monster és elfordította a fejét.

Amit mondott annyira meglepett,hogy teljesen belepirultam. Hogy mondhat ilyet?

-Na de Kim Namjoon!-ütötte meg Jin barátját vigyorogva,aki szintén visszavigyorgott rá. Pasik.

-Undorítóak vagytok-nyögtem fel és fejemet a takaró alá rejtettem.

-Jaj ugyanmár pillangócska-próbált meg Jin kirángatni a takaró alól,ami nagy nehezen sikerült is. Amint találkozott a tekintetünk egyszerűen elvesztem a gyönyörű,barna szemeiben és gyomrom újra elkezdett bukfencezni örömében. Aztán az ajtó ismét kicsapódott és Suga lépett be rajta egy tálcával a kezében,amit az íróasztalára rakott,majd végül megállt az ágy előtt összekulcsolt karokkal,szemei pedig mintha villámokat szórtak volna. Megijesztett,szinte már vártam mikor fog robbani.Beletelt egy kis időbe mire végre mindenkinek leesett hogy mit akar és a két fiú elindult a szoba ajtaja felé,és míg Rapmon köszönés nélkül távozott,addig Jin még egy csókot dobott az ajtóból majd ő is távozott.Amint bezárult mögöttük az ajtó Suga felsóhajtott és odahozta hozzám a tálcát.

-Sajnálom hogy ezt látnod kellett-mondta, majd leült abba a székbe amiben egy pár perce még Monster ült.

-Semmi baj-mosolyogtam rá,és elkezdtem a tálcára pakolt reggelit enni.

Miközben ettem csöndben hol egymást,hol pedig a falat bámultuk.Már kezdett az egész nagyon kínossá válni,amikor valami hirtelen eszembe jutott.

-Úristen!Engem anya ki fog nyírni!

***

Együtt sétáltam végig Sugával az utcánkban,amitől csak még idegesebb lettem.Főleg amikor másodpercenként oda-oda kapott a kezemhez és finoman megszórította.Szegény srác alig tudott megnyugtatni,hiszen ő is tudta szerintem milyen az ha egy szülő dühös. Elmentem otthonról iskolába,úgy hogy még haza se telefonáltam hogy nem jövök haza. Én nagyon,nagyon ki leszek belezve. Ami még kevésbé nyugtatott meg, hogy hiába beszéltük meg mit mondunk anyukámnak,én is és ő is egyre idegesebb lett,sőt már abban sem voltam biztos hogy a tervünk sikerülni fog. Végül amikor már három ház választott el a miénktől már csak a saját lépteimet hallottam,és amikor kérdőn néztem hátra láttam,hogy jól hallottam,Suga ott állt a járdán teljesen lefagyva,arcára pedig ismeretlen félelem látszott,így elkezdtem visszasétálni hozzá.

-Figyelj,nagy baj lenne ha innentől egyedül mennél?-kérdezte a tarkóját vakargatva.Azt hittem rosszul hallok.

-MII?!Egy fél órával ezelőtt még nagyon magabiztos voltál a tervedben.Csak azt ne mond hogy nem is vált volna be!-néztem rá csodálkozva.Mi baja van?

-Dehogyis!Az én terveim mindig zseniálisak!Csak...csak most fáradt vagyok-nézett rám újra a tipikus Suga féle pokerarccal.

-Hát persze...-forgattam szemeimet.Pasi.Sose fogja bevallani hogy a terve pocsék.Az egója nem engedné-Na mindegy.Majd megoldom-sóhajtottam fel-Menj csak.De tartozol nekem ezzel eggyel!

-Rendben,rendben.Hajrá!-simított még egyszer végig az arcomon aztán elindult hátrafelé-Aztán ne engedd hogy túl erősen elfenekeljen!Hadd maradjon nekem is valami-kiálltott vissza rám vigyorogva aztán rám kacsintva.

Éreztem hogy ismét az összes vér a fejembe száll.

-Undorító!-ordítottam vissza neki,mire ő csak felemelte a hüvelykujját,végig nyalta a száját és végre zsebretett kézzel hátat fordított nekem,majd eltűnt a sarkon.Hiába volt egy tapló,de nagyon megkedveltem.

Hát.Most már csak azt kellett kitalálnom hogyan tálalom ezt az egészet anyunak.

-Hát ez meg mi a szar volt?-hallottam meg a hátam mögött legjobb barátnőm hangját.A francba! Na most légy okos Willow!

 

 

Sajnálom hogy ilyen sokat kellett várni a következő részre,de rengeteg sok vizsgám volt így év végén,de most hogy itt a nyár egyre rendszeresebben fogok tudni kirakni újabb részeket. :) Ugyanakkor örömmel olvasom minden kedves olvasom véleményét,mert nekem ez egy pozitív visszajelzés és tudom hogy milyen úton közeledhetek felétek,hogy minnél szívesebben olvassátok(még ha én nem is vagyok megelégedve a saját írásommal,de ez így van rendjén).Sőt azt sose bánnom ha valaki egy egész regényt is képes írni :D Na mindegy befejeztem a monológozást,csak ennyit akartam mondani. Mindenkinek jó olvasást és jó nyarat kívánok! :* És hamarosan jön a következő rész! :)

2016 május 22, vasárnap

Türelem

Sajnálom hogy ilyen sokáig kell várni,de még mindig jócskán benne vagyok a vzsgákban,de szép lassan haladok a történettel,sőt a fele már meg is van a következő fejezetnek. Viszont szívesen megkérdezném,hogy ki eddig a kedvencetek és miért + ki az aki keveset szerepelt eddig,de szívesen hallanátok a sztoriját vagy hogy hogyan éli a napjait,milyen kapcsolatban van a többiekkel,stb. :) És jövőhét hétvégén már valószínű jön a következő rész! :D Addig is kitartás és türelem! :) <3

2016 május 9, hétfő

7. Fejezet

Jin Pov:

-Siess már!-toporzékoltam Namjoon szobája előtt.

-Még mindig nem értem mi szükség van erre-lépett ki fintorogva.

-Szeretném ha megtudnánk neki mutatni a dalodat.Plusz mostanában nem vagy valami jó állapotban, sőt vele kifejezetten ellenséges vagy.

-Nem vagyok ellenséges csak nem bízom benne.

-Ezt majd később megbeszéljük,de most inkább menjünk.A többiek már várnak-ragadtam meg a vállánál a barátomat,és indultunk is a Klub felé.

Amióta először láttam a Klubban már akkor tudtam hogy ő lehet az igazi.Bár nem mertem elmondani akkor Jiminnek,mert azt hittem neki is tetszik.Viszont amikor kiderült hogy ő is egy közülünk csak még inkább nehezemre esett visszafogni az érzéseimet.Az hogy az ölemben ült fantasztikus érzés volt és a szívem kiakart ugrani a helyéről.Már biztos voltam mindenben látva vörösödő arcát és a tényt hogy felhevűlt a böröm ha hozzá értem.A közös reggelink is egyszerűen tökéletesen zajlott.Pont mint egy randi,bár nem akartam hangosan kimondani.Megdobogtatta a szívem ha arra gondoltam,velem akart először beszélni.Nem tudtam mivel viszonozhatnám,ezért egy csókot nyomtam az arcára.Alig bírtam elengedni,olyan jó érzés volt.A szívem majd kiugrott a helyéről,testemet megint melegség járta végig ahogy hozzá értem sima,puha arcához.Viszont elszomorított a tény hogy pillangócskám úgy érzi,legjobb barátom kerüli,sőt utálja.Attól fogva egészen visszafelé az járt a fejemben hogy mit kéne tennem hogy őket közelebb hozzam egymáshoz.Nap végére pedig meg is született a terv.

Rapmon pov:

Hangos ajtócsengetésre ébredtem fel reggel.Ki lehet az ilyenkor? Jól tudja mindenki aki  ismer hogy  kilenc előtt nem szokásom felébredni.Fáradtan másztam ki az ágyamból és  sétáltam kócosan a bejárathoz.Meglepetésemre egy izgatott Seokjinnel találtam szembe magam,aki ott toporgott, vigyorogva előttem.

-Helló!

-Mit akarsz Seokjin?-kérdeztem az arcomat masszírozva.Szerettem hisz a legjobb barátom volt,de az őrületbe tudott kergetni néha.

-Kapd össze magad,mert ma mi fogjuk hazakísérni a pillangócskát-kacsintott rám,és már be is nyomakodott a házba.

-Mi van?-néztem rá értetlenül.Miről beszél ez a szerencsétlen?Utálom amikor metaforákban beszél.

-Willow-t - magyarázott.

-És ki mondta hogy én is megyek veled?

-Nézd!-komolyodott el hirtelen-Tudom hogy nem bírod,de most az egyszer egyezz bele valamibe!Megígértem neki hogy bemutatjuk neki a dalod.

-Jin...-sóhajtottam fel fájdalmasan.Ehhez most nagyon nem volt kedvem.

-Csak menj és öltözz fel,hogy próbálhassunk!A többieknek már szóltam.

-Rendben-nem volt érdemes veszekednem vele.Ha Seokjin egyszer kitalált valamit akkor nehezen tágított,így inkább komótosan felcammogtam a szobámba.

Jin pov:

Már negyedjére próbáltuk el,mire végre normálisan hangzott az egész.

-Na jó!Szerintem ennyi elég is lesz-sóhajtott fel Namjoon.Szegénynek rendesen meg kellett küzdenie,főleg Taevel és Kookieval,akik állandóan egymást gyilkolták.

-Nos gyerekek!Akkor nem sokára jövünk.Szorítsatok!-mondtam,és mielőtt még barátom elmenekülhetett volna megragadtam a karját-Mit gondolsz hová mész Kim Namjoon?-vigyorogtam rá.

-Sehova-sóhajtott fel és engem követve elindultunk az iskola felé.

Őszintén szólva féltem.Azt akartam hogy ők ketten jóbarátok legyenek.Ha az egész életemet leakartam Willow-val élni akkor muszáj.Tudom,kicsit előre szaladtam,de egyszerűen nem tudtam az életemet elképzelni nélküle.Meg is érkeztünk végre.Az idő nagyon lassan telt.Már négy óra volt,amikor végre meghallottam az iskola jól ismert csengőjét.Egek,de régen hallottam!Nagyon fura volt újra itt lenni.Bár régen én voltam a legjobb tanuló,mégis testes termetem miatt mindenki gúnyolt.Kivéve Namjoon.Ő volt az egyetlen aki emberként bánt velem,akinek nem csak a házim kellett,akit igazából a személyiségem érdekelt,akivel jókat nevettem és akiben megbízhattam.Ő volt az oka aki miatt az egyetem alatt elkezdtem járni edzeni és képes voltam lefogyni.És most mindketten itt álltunk a múltunk előtt.A hely előtt amit annyira utáltunk és állandóan megnyomorította az életünk.Örültem hogy Namjoon is itt volt mellettem,mert nem éreztem magam olyan egyedül,főleg fintorát látva.Hamarosan Zelot és egy lányt pillantottunk meg kilépni a bejáraton,de nem mozdultak,sőt még egy plusz táska is volt náluk.Biztos az övé!Aztán egyszercsak régi kémia tanárunk,Mrs. Kim lépett ki és amint megláttuk Namjoonnal összenéztünk és gyorsan elbújtunk egy közeli kocsi mögé.Mikor végre elment, mindketten egymásra vigyorogva bújtunk elő és néztünk egymásra.Vicces volt újra a tanárok elől bújkálni.Visszafordulva a kapuhoz,viszont már sehol se láttuk Zeloékat.Hova lettek?Akkor már csak egy dologra tudtam gondolni és egyből ott is hagytam az utánam kiáltó Namjoont.

Suga pov:

Éppen otthon ültem,mellettem Rapmon aki elmesélte mi történt velük.Ahogy megbeszélték, elmentek Willow-ért,de arra nem számítottak hogy el fog tűnni.Jin viszont nem volt hajlandó feladni,faképnél hagyta Monstert és az iskola területére beszaladva,az üvöltöző portással nem törödve kirohant a hátsó kapu felé.Tiszteltem Jint,ő volt az idősebb,de néha tényleg nem értettem.Soha nem gondoltam volna hogy egyszer ilyen szétszórt és meggondolatlan is lesz valaha.Egyszerűen nem illet rá.Amint Monster ideért elmesélt mindent és szóltunk a fiúknak hogy ne várjanak ránk és majd holnap bepótoljuk a mai előadást.Bár nehezen magyaráztuk meg nekik,de végül megértették a helyzetet.Most itt ültünk nálam és reménykedtünk abban hogy minden rendben ment.Aztán hirtelen dörömbölést hallottunk.Mintha valaki rúgdosta volna az ajtót.Megint dörömbölés,de most sokkal erősebb és türelmetlenebb.

-Esküszöm,ha megint a szomszéd kölyök az meg a haverjai...-morogtam,de hamar vissza is vontam amikor egy kétségbeesett Jinnel találtam szembe magam,ölében a tündérbogárral.

-Mi a...?

-Na végre! A fületeken ültök?!

-Mi folyik itt?-lépett oda Rapmon is,és amint meglátta ő is Jinéket szemei elkerekedtek-Basszus Jin!Mi a szart csináltál?!

-Semmit-lépett be végre a házba-Éppen utána kutattam,amikor végre megláttam az egyik utcában.Utána kiáltottam,de amikor megfordult összeesett.

-Gyere!Tegyük be a szobámba-tereltem be gyorsan a szobámba-Menj nyugodtan haza!Majd figyelek rá!

-Te hülye vagy!Dehogy hagyom itt!-kelt ki hirtelen magából.Mi baja van?

-Jin,nyugi! Suga tud rá figyelni!Semmi bajod nem lesz tőle ha itt hagyod egy éjszakára!-próbálta Rapmon észheztéríteni.Csak így tovább főnök!

-Nem!Én nem akarom!-esett kétségbe az idősebb és már a takaró szélét szórította.Szinte láttam az előtörő könnyeket a szemeiben.Ez tényleg nagyon szeretheti.

Figyelj!-rázta meg Monster-Megígérem hogy Suga fel fog hívni amint felébred,oké?-nagyon nem úgy nézett ki mint aki hitt volna Rapmon szavaiban,mert még mindig nem akarta a takarót elengedni-Oké?!

-Biztos?-kérdezte Jin szipogva.Istenem,mindjárt megszakad a szívem.Fogalmam sincs mit játszódhatott le akkor a fejében,de hamar megnyugodott és végre elengedte a takarót.

-Biztos.Na kifelé!-tereltem ki őket a szobából,majd végül a bejárathoz.

-De nagyon vigyázz rá!Megértetted?-mondta a legidősebb szipogva végül szigorúan.

-Megígérem,és most tűnés!-csuktam be végre az ajtót utánuk.Bele se mertem gondolni milyen nehéz lesz Rapmonnak szerencsétlen Hyungot hazacipelni.

Végül visszamentem Willowhoz és betakartam a gyűrött takaróval.Az idősebben mintha egy élet tört volna össze amikor megtudta hogy itt kell hagynia.Ha ilyen az amit egy álmodozó érez a másik iránt akkor ez egyszerre volt rémisztő és gyönyörű.Egyszerre akartam megtalálni a saját páromat is és öngyilkos lenni hogy soha ne kelljen ezt éreznem.Én reméltem hogy semmi baja nincs.Kedveltem.Nagyon emlékeztetett rá.Ugyanolyan könnyű volt őt is felidegesíteni,bár ő még nagyon kicsi volt,de már akkor sok arckifejezéssel boldogított minket.Ő volt az én egyetlenem...A kishúgom akit mindennél jobban szerettem.Álandóan vele voltam születésétől kezdve.Aztán minden elsötétedett és ő eltűnt.Most pedig mintha az élet újabb esélyt adott volna nekem.Hogy újra kezdjem.Drága Willow...Nem is tudod mibe keveredtél...Remélem nem fogok csalódni benned...

2016 május 7, szombat

6. fejezet

-Szia,majd jövök!-köszöntem el anyától és már siettem is az iskolába.

Hála annak hogy megint tönkrement az ébresztőm, újra késésben voltam.Viszont nem olyan késésben amit minden jóravaló iskolakerülő átél. Azért mentem mindig hamarabb,mert az iskola boszorkánya,Amalie is ugyanabban az utcában lakott amiben én.Már általános óta ismertem,sőt Sunny és az én legjobb barátnőm volt.Viszont hamar megromlott a kapcsolatunk, és mindez csak azért,mert én olyan dolgokat kaptam anyától,amit ő a saját szüleitől nem.Csakhogy volt egy kis különbség.Én nem könyörögtem azokért a tárgyakért.Eleinte semmi durvát nem csinált,de hamar megváltozott a helyzet amikor egyre többen csatlakoztak hozzá, így mindennapossá vált a tény hogy vigyek magammal pót ruhát,hátha az aznapi ebéd megint rajtam landol.Ahogy sétáltam végig az utcán egyből észre is vettem Mrs. Tökélyt magam előtt,de hamar meg is nyugodtam amikor láttam milyen messze van.Még ha talán ezt meg is úsztam senki nem garantálhatta,hogy az egész nap ilyen nyugis lesz.Meglepetésemre Zelo és Sunny még mindig ott várt a suli kapuja előtt és amikor megláttak vadul integetni kezdtek nekem.

-Úgye tudod hogy az életed forgott kockán?-rázott meg barátnőm.

-Neked is szia.

-Inkább menjünk be mielőtt mi is elkésünk-fogott minket karon Zelo.

Bementünk és megkerestük gyorsan az osztályunkat.Az első két irodalmat végigszenvedtük és készültünk a következő kémiára.Éppen pakoltuk elő a cuccainkat amikor láttuk hogy Amalie és hű csatlósai lépnek be a terembe, meg az osztályuk többi tagja.

-Mi a franc folyik itt?-nézett rájuk Sunny.

-Hiányzik a töri tanáruk úgyhogy mellénk lettek berakva-jött oda hozzánk Dave,az egyik osztálytársunk.

-Hát már sehol se lehet nyugtunk?-mérgelődött barátnőm,aztán amikor látta a kétségbeesett arcom gyorsan hozzá tette-Ne agódj!Ha bántani próbál megfojtom.

-Kösz,de remélem erre nem kerül majd sor.

-Jó reggelt mindenkinek!-lépett be a terembe Mrs. Kim, a kémia tanár-Mivel a mai napon együtt lesz óránk, ezért úgy döntöttem hogy kisérletezni fogunk.Szóval,mindenki rendeződjön párokba és akkor kezdhetjük az órát.

Mi Zeloval és Sunnyval párbarendeződtünk és vártuk az utasításokat.Minden tökéletesen rendben is ment,amíg az egyik anyag öntése közben valaki meg nem lökött hátulról és sikerült az egész keverékből egy robbanást kihoznom.Még a tűzriasztó is beindult és az egész osztály magából kikelve sikoltozott.

-Nyugodjatok le!-ordított a tanárnő ránk,mire szép lassan mindenki lenyugodott- Ki volt ez?

-Willow volt,tanárnő-szólalt meg mögöttem Amalie egyik csatlósa.

-Willow?-nézett rám a tanárnő hitetlenkedve-Nem gondoltam volna rólad.Szégyeld magad!Tessék lemenni az igazgatóhoz!-parancsolt rám.

-De tanárnő,ő nem is...

-Hagyjad Sunny!-sóhajtottam fel és kiballagtam a teremből.

Mire leértem az igazgatói elé már tudtam hogy a tanárnő le szólt hogy jövök.Szomorúan léptem be és ültem le az igazgató asztal elé.

-Willow-nézett rám csodálkozva Mr. Park,az igazgató.

-Sajnálom uram!Én nem akartam...

-Semmi baj Willow!Sejtettem hogy nem te lehetsz a rendbontó.Ahhoz kicsit túlságosan is kedves és jó vagy.

-De akkor miért...?

-Szeretném ha segítenél nekem.Tegnap valaki a folyóson lévő tablók közül levertek egyet és azt szeretném hogyha segítenél a képeket az újba beleragasztani.

-Oh...Rendben.Segítek.

-Köszönöm.

Aztán belépett a titkárnő és leültetett a tanáriba az egyik külön kis ebédlőasztalhoz,ahol már ott vártak a képek és a tabló.

-Itt van minden.Ragasztó,a képek,a névcédulák és a névsor a képekkel hogy tudjad kihez melyik nevet ragaszd-magyarázta a titkárnő,aztán ott hagyott egyedül dolgozni.

Egész jól elvoltam.Főleg hogy emiatt nem kellett beülnöm az órákra,sőt nyugodtan hallgathattam zenét és még ebédet is kaptam.Ahogy így rakosgattam a képeket a kezem közé került egy, amin egy elég pufi srác volt látható.Miközben néztem egyre inkább úgy éreztem hogy ismerem valahonnan.Megnéztem a papírt és amikor megláttam mellette a nevet azt hittem mentem félre nyelem az ebédem.Kim Seokjin?Létezik hogy ez az a Seokjin legyen akivel én tegnap együtt reggeliztem?De ha igen,akkor eddig miért nem tűnt fel?Hiszen minden nap megbámultam a tablókat.Sőt volt hogy Sunnyval ki is elemeztük a régebbi generációt.Sokat nem is nagyon gondolkodtam rajta,inkább gyorsan felragasztottam az összes képet és mire végeztem,vége lett az utolsó órámnak is.Kint,ahogy gondoltam volna ott várt rám Zelo és Sunny a táskámmal.

-Minden oké?-kérdezte Zelo kétségbeesetten.

-Persze.Azt mondta tudja hogy nem én tehettem,úgyhogy ahelyett hogy kaptam volna valamit megkért,hogy segítsek az egyik osztály tablóját újra ragasztani.

-Akkor jó-sóhajtott fel Sunny-Esküszöm egyszer kinyírom azokat a libákat!

-Óra után majdnem neki ment Amaliéknek-magyarázta Zelo.

-Nyugi,egyszer úgy is feladják-indultam el,de le is fagytam amikor az iskola kerítése mögött két ismerős arcot pillantottam meg,a szívem pedig hevesen kezdett verni.Ezek meg mit keresnek itt?

-Mi a baj?-nézett rám Zelo,aztán követte a tekintetemet és ő is meglátta végre a két fiút,akik szerencsére még mindig nem vettek észre minket-Gyre,menjünk ki a hátsó kapun!-húzott maga után.

-Mi van?-nézett ránk értetlenül Sunny és követett minket hátra.

-Majd később elmagyarázom-súgtam a fülébe.

Csak reménykedni mertem hogy nem követnek majd minket.

2016 május 1, vasárnap

Közvélemény kutatás

Sziasztok!Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam azon hogy bevezetnék egy olyan,hogy minden második/harmadik fejezetben egy másik szereplő szemszögéből írnék,viszont ehhez a ti segítségetek is kell , hiszen nem tudom hogy ki az a szereplő,akinek a szemszögéből szívesen olvasnátok,illetve ki a kedvencetek eddig.Úgyhogy ha van valami ötletetek vagy kívánságotok nyugodtan írjatok, nyitott vagyok az ötletekre! :)

ui.:Az 6.fejezet még Willow szemszög lesz! :D

2016 április 30, szombat

5. fejezet

-Nem-jelentette ki már sokadik alkalommal Zelo.

-Kérlek!Szeretném az ottani barátaidat is megismerni!

-Willow-sóhajtott fel fájdalmasan-Csak ezredjére,de ismételten mondom,hogy NEM!

-Hát jó!Ha tényleg ennyire lennék fontos neked...-vágtam be a durcát és kilöktem a szobámból,a szobaajtót pedig kulcsra zártam.

Tudom hogy ez csúnya húzás volt tőlem,de muszáj találkoznom velük,legalább is ha válaszokat akarok.

-Willow,kérlek!-nyögött fel fájdalmasan az ajtó mögött.

-Hagyj békén Zelo!-kiáltottam ki,mire az ajtó mögött egyre halkabb lépéseket hallottam,miszerint sikeresen elüldöztem.

Még vártam öt percet,majd felöltöztem és kilestem az ajtón és amikor megbizonyosodtam róla,hogy üres a ház,leszaladtam a lépcsőn és kiléptem az utcánkra.Ha Zelo nem segít akkor majd én egyedül megoldom.Majdnem egy órát bolyongtam,mire megtaláltam a kis épületet.Kicsit ideges lettem a gondolatra hogy megint találkoznom kell velük.Ráadásul az egyik egy bunkó,a másik meg mintha nem tudná eldönteni hogy most szimpatizáljon velem vagy sem.Ahogy ott álltam,egy tekintetett éreztem a nyakamon és amikor megfordultam egy vigyorgó Sugával találtam szembe magam.

-Hát te meg,csajszi?

-Én...öhmm...én csak...Jinnel szerettem volna beszélni-nyögtem ki végre valamit gyorsan.

-De édes!-vigyora pedig még nagyobb lett-Nem gondoltam volna hogy már most sülve főve együtt lesztek.Mi történt tegnap?-kérdezte és közben beterelt a raktárba-Bár nincs itt,de mondta hogy majd beugrik.Hát te meg?-nézett Rapmonra,aki egy méterrel állt az ajtótól,viszont mikor beléptem,kettőt hátra lépett,mintha félne tőlem.Ennek meg mi baja van velem?

-Gondoltam hamarabb bejövök eltakarítani utánatok a mocskot-fintorodott el.

-Jin itt van már?-vágta le magát Suga egy közeli fotelbe.

-Még nincs,miért?-húzta föl a szemöldökét Monster.

-Szeretnék vele beszélni-jött végre ki hang a torkomon.

-Mer?-dőlt le Suga mellé Rapmon is.

-Ezt én is kérdeztem tőle,de nem volt hajlandó válaszolni.Lehet történt tegnap este valami?-vigyorgott rá haverjára Suga-Nem csodálkoznék ha Jin tényleg rámászott volna miközben az ölében ült.Vannak dolgok amiket nem látsz,de az nem jelenti azt hogy nem izgult esetleg rá.Kicsit nehéz is lenne nem,mert az a póló tegnap...-mondatta végét elharapta és rám kacsintott,mire Rapmon nyakon vágta.

-Idióta!És ha igen?Ő dolguk,nem a tiéd!-fintorodott el mégjobban, és fölkapta a telefonját,ami éppen megcsörrent.

Egy ideig nyomkodta aztán rám nézett.

-Már itt is van-és ahogy mondta ki is nyílt az ajtó és Jin lépett be rajta egy rózsaszín pulcsiba,farmerba és egy aranyos kis sapkában.

-Sziasztok!-nézett körbe rajtunk-Bocs a késésért,de egy kis dugóba keveredtem.Mi az?-lepödött meg hirtelen,amikor észrevette Monster fintorát és Suga égig érő vigyorát.

-Ez a kis tündérbogár veled szeretne beszélni-szólalt meg végre Suga és sejtelmesen rám kacsintott.Ki fogom nyírni!

-Tényleg?-mosolygott rám Jin kedvesen,amitől éreztem hogy arcom két árnyalattal megint vörösebb lett.

-Iigen..-dadogtam.Fejezd be Willow!Nevetséges vagy!

-Éhes vagy?-kérdése annyira meglepett hogy először meg se tudtam szólalni.

-Egy kicsit-nyögtem ki végre.El is felejtettem,hogy nem reggeliztem ma még.

-Akkor gyere,és majd útközben beszélgetünk-mosolygott rám vidáman és már rángatott ki,így csak a szemem sarkából látthattam,amint Suga odasúgott valamit Rapmonnak,aki megint nyakon vágta.

Már nagyban sétáltunk egymás mellett csöndben,amikor végre elértünk egy pizzázót.

-Ugye szereted a pizzát?-nézett rám aggódva.

-Naná-mutattam fel a hüvelykujjam mosolyogva-Ki nem szereti?

-Namjoon-fintorodott el,amitől én csak elnevettem magam.Hogy lehet valaki még ilyenkor is kibaszotul helyes?

Szépen beterelt,kiválasztottuk a pizzát és a kezemet elengedve kihúzta nekem a széket,majd amikor leültem betolt.Észre se vettem hogy kézenfogva haladtunk az utcán,olyan természetesnek tűnt.Mintha régóta ismertük volna egymást.Ez a székes dolog is csak egy újabb piros pontot érdemelt.Micsodaa úriember!Ahoy kihozták végre a pizzánkat el is kezdtünk "reggelizni".

-Nos-mondta két falat között-Miért is akartál velem beszélni?

-Nem tudom-néztem rá sajnálkozó tekintettel.Szegényt szó szerint arra használtam hogy Sugáékat lekoptassam és most azt se tudom hogyan magyarázzam meg.Főleg ahogy eddig bánt velem,egy igazi seggfejnek éreztem magam.Bár azt se tudom miért ő jutott eszembe először.

-Vagy csak nem akarod-kacsintott rám teli szájjal.Ez még is mit akar jelenteni?

-Te aztán tudsz enni!-tereltem el gyorsan a témát.Már a negyedik szeletet tömte a szájába.

-Szeretek enni-mosolygott.

-Én is,úgyhogy kérlek lassabban egyél,mert a végén nekem nem marad!-nevettem el magam,aztán hirtelen elkomolyodtam-Jimin hogy került oda hozzám?

-Még Zeloék előadásán látott téged-hirtelen aggódva tekintett rám-Kérlek ne haragudj rá,de ő azért lépett az álmodba,mert ő így szokta magához csalogatni a lányokat.Azaz hogy megkeressék őt.Alattomos dolog,de nézd el neki!Még fiatal.

-Nem értem ezt az egészet.Túl zavaros.Mi ez az álmodozós dolog,amit V-ék eddig magyaráztak?

-Tudod,az álmodozók azok akiknek az a különleges képesség adatott hogy mások álmaiba vándorolhassanak,míg ők egy elképzelt helyen ragadtak.

-Szóval ezt csinálta Jimin is...

-Pontosan.Egyszer egy évezredben eljön az álmodozók közé egy olyan,akinek képességei sokkal különbek és kiemelkedik a többi közül.Például álmaikban irányítani tudja az embereket.És nem,Jimin nem ilyen-emelte fel a kezét,amikor látta hogy kérdezni akarok valamit-Ő inkább megadja a telefonszámát vagy elmondja hol lakik.Tudom,fura,de ne kérdezd!Legutoljára amikor eg ilyen álmodozó született,egy komoly konfliktusba keveredett és teljesen megzavarodott.Azóta próbálja a többi álmodozót maga mellé állítani.Minden álmodozónak ráadásul van egy őre,ami ha jól láttam a te esetedben egy macska-mosolygott rám,így ismét elérte hogy elpiruljak-Nagyon aranyos.És nagyon szeret téged.Az ő dolguk az hogy minden rosszat távol tartsanak.

-Értem-próbáltam megemészteni a hallottakat.Ez egyszerre egy kicsit sok volt,de legalább most már tudtam,hogy mi a bajom.

-Van még esetleg valami kérdés?-nézett rám várakozóan.

-Szóval ti is azok vagytok?

-Igen.

-Akkor gondolom Jimin is ezért szólt nektek rólam.

-Pontosan.Tudod nagyon ritka,úgymond "faj" vagyunk.És minden ember számít,ha megakarjuk a Nagy Mestert állítani.

-Nagy Mester?

-A fickó akiről beszéltem.Tudod mivel ritkasság ha egy álmodozóval talákozol ezért annak az esélye is kevesebb hogy megtaláljuk a következő kiváltságost.Már pedig itt az ideje,mert már letelt egy újabb ezredév.

-Aha...-hát ez tényleg túl sok infó volt egyszerre.

-De szerintem ezt most hagyjuk!Majd később jobban elmagyarázom.Mesélj inkább magadról!-küldött felém egy lehengerlő mosolyt.BUMM!Ennyit arról hogy volt egy szívem.

-Nem tudom mit mondhatnék.Elég unalmas személy vagyok-fintorodtam el,mire felnevetett.

-Ezt kétlem.Hobbi,család,kedvenc dal,film,könyv...bármi?

-Háát...-döltem előre az asztalon,mire ő is közelebb hajolt jelezve ezzel hogy halgat és csak rám figyel.Alig választott el minket húsz centi,amit a szívem is jelzett,mert úgy éreztem mindjárt kiugrik a vilából,olyan gyorsan vert.-Nagyon szeretek festeni.Főleg akkor szoktam ha kiakarom kapcsolni az agyam.Valahogy megnyugtat és ellazít.Egyedül élek anyukámmal.Apukám öt éves koromban elhagyott minket.Testvérem nincs.Kedvenc dalom nincs,szinte minden stílusban van egy amit nagyon szeretek.Kedvenc filmem,bár ez nagyon nyálasan fog hangzani,de a Büszkeség és balítélet,kedvenc könyvem pedig szintén nincs.Neked?

-Én?Nos,nagyon kicsi korom óta szeretek énekelni.A szüleimmel és a hat éves húgommal élek együtt.Kedvenc dalom Namjoon egyik saját száma,kedvenc filmem és könyvem nincs.

-Namjoonnak vannak saját számai?-néztem rá csodálkozva.

-Naná.Mit gondolsz miért jár a Klubba?Zseniális az a srác!Tényleg,ha befejezted az evést akár meg is mutathatnánk neked!

-Áááá...Hagyjuk!-döltem ismét hátra-Van egy olyan érzésem,hogy Namjoon nem kedvel...

-Miért ne kedvelne?-nézett rám csodálkozva Jin-Adj neki egy esélyt!Nem az a könnyen barátkozó típus.

-És ezért ugrál el tőlem úgy,mintha megakarnám égetni?-néztem rá felvont szemöldökkel.

-Mint már mondtam,nehezen barátkozik,de esetleg szervezhetnénk közös programokat,ha az segít!-lelkesült be Jin.

-Ne,ne,ne!Nem kell!Csak felesleges lenne!-ráztam a kezeimet ijedten.Még csak az kéne,hogy még inkább utáljanak.

-Na ezt majd később még megbeszéljük,de nekem most már mennem kéne Sugáékhoz vissza-állt fel szép lassan a helyéről.

-Szerintem jobb lesz ha én is megyek haza.Megigértem anyának,hogy majd segítek neki pakolni-álltam fel én is.

-Akkor majd még találkozunk-lépett oda hozzám Jin,megfogta az egyik csuklómat és egy puszit nyomott az arcomra,megölelt és integetve elhagyta a pizzázót.

Még egy félórát álltam ott lefagyva,ami miatt furán is néztek rám az emberek,de most le se szartam őket.Arcom paradicsom vörösben ízott szó szerint.Arcon puszilt egy fiú!Ráadásul Jin!A szívem ismételten majdnem kiesett a helyéről.Mi történik velem?Még soha senki nem ért így hozzám,Zelot leszámítva,de ő más volt.Őt régebb óta ismertem,a testvérem volt szinte,így soha nem voltak még ilyen érzéseim.Végre lábaimat rávettem hogy mozduljanak és haza ballagtam.Otthon egész nap anyukámnak segítettem az új bútorokat kicserélni a régiekkel,majd az estét azzal töltöttük hogy próbáltuk kiválasztani a szobám új színeit,amit öt hónaponta mindig cseréltem ahogy az ízlésem is változott.Meglepetésemre mikor elaludtam,a fiúk nem voltak ott,így nyugodtan tudtam játszani végre Callpével,aki örömmel vette tudomásul,végre foglalkozom vele is.Nagyon boldog voltam és teljesen felszabadultam,bár akkor még lövésem se volt róla,hogy a következő nap mekkora egy kínszenvedés lesz...

2016 április 28, csütörtök

4. Fejezet

Hát ez meg mi volt?

lihegve és szétizzadva ébredtem fel. Most már tényleg nagyon elegem van ezekből az álmokból! Nagy nehezen feltápászkodtam és felkaptam magamra az apukámtól rám maradt óriási,Marveles pólóm és elmentem a fürdőbe arcot mosni. Szomorúan néztem az órára,mert még csak most lett egy óra. Mivel a srác is,illetve most már hogy tudom az állítólagos nevét,Jimin azt mondta békén hagy,talán megpróbálhatok visszaaludni. Nem tudom miért,de megbíztam benne.Valahogy szégyeltem is magam,hiszen ő kedves volt velem végül is,én pedig elküldtem a francba.Így hát visszafeküdtem az ágyba és az álom lassan újra elnyomott.Ahogy visszatértem már néztem is körbe hátha meglátom azt az ismerős vöröshajat,de senki nem volt már ott.Folytattam a sétát,amikor megdöbbenésemre végre megláttam őt egy barna hajú, nála jóval magasabb fiúval.Hirtelen azt se tudtam mit csináljak,csak bámultam a nekem oldalt álló angyali kinézetű fiúkat.Végül a barna hajú volt az aki velem szemben elrohant a másik irányba magára hagyva őt.Végül ő is megfordult velem szembe és kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Sajnálom!Tudom azt kérted hogy...öhm...-habogta mire arca a hajához illően,vörös árnyalatú lett és mindenhova nézett csak rám nem.

-Semmi baj.Én sajnálom hogy paraszt módjára elküldtelek-mondtam és hogy csökkentsem a távolságot közelebb mentem hozzá,amitől csak még vörösebb lett az arca-Minden oké?

-Aahh...ökhmm...-habogta tovább-A ruhád...öhmm...izé...

-Mi van a...-néztem végig magamon,mire végre leesett.

Sikeresen zavarba hoztam,hiszen csak egy póló volt rajtam,ami épp hogy teljesen eltakarta a fenekem,így most rajta-m volt a sor hogy elvörösödjek.

-Jimin,nem találom se...Óóóó!-futott vissza ugyanaz a barna hajú srác,és ahogy meglátott minket ajkaival egy hatalmas Ó-t formázott.

-Taehyung ez itt...Tulajdonképpen hogy is hívnak?-nézett végre bele Jimin a szemembe.

-Willow.

-Nagyon örülök a találkozásnak-vigyorgott rám-Az én nevem Kim Taehyung,de nyugodtan szólíthatsz V-nek vagy ha úgy tetszik TaeTae-nek.

-Oké V-mosolyogtam én is vissza.

-Oh...Akkor szóljak a többieknek is?-nézett rá barátjára.

-Szerintem igen-válaszolta Jimin.

-Többiek?-néztem rájuk kérdően.

-Igen.Tudod,amint felkelt ez a tökfej egyből szólt nekünk-borzolta össze V barátja haját-Tudod ritkán talákozunk hozzánk hasonló álmodozóval.

-Álmodozó?

-Tyűha!Te aztán tényleg nem vagy képben-nézett rám Jimin csodálkozva miközben haját próbálta az eredeti állapotába visszahelyezni V merénylete után.

-Hát nem igazán-néztem rájuk kétségbeesetten.Mi folyik itt?

-Akkor már megyek is!-kiáltott fel TaeTae,de el se indult már ott állt mögötte egy mentához hasonló hajszínű fiú,meg egy annál magasabb szintén barna hajú.

-Hova mész te?húzta fel a szemöldökét a mentás srác.

-Suga!Éppen értetek indultam-nézett rájuk mosolyogva V.

-Monster és J-hope is mindjárt jön-jegyezte meg az állítólag Sugának nevezett.Milyen hülye név.

-Suga,Jin!Ez itt Willow!-mutatott be minket egymásnak Jimin.

-Helló!-küldött felém Jin egy lehengerlő mosolyt.Istenem,hogy lehet valaki ilyen helyes?Az ilyet büntetni kéne.

-Csá-biccentett felém a menta hajú is.Bunkó.

-Itt vagyunk-lépett Jin és Suga mögé egy rózsaszín és egy fekete hajú srác is.

-Az a rózsaszín ott Rap Monster és mellette az ott J-hope-mutogatott nekem V-Ez pedig itt Willow-mutatott végül rám-A legújabb álmodozó társunk.

-Hol van Jungkook?-nézett körbe Jimin ijedten.

-Itt vagyok!-hallottuk meg az említett személy hangját a labirintus tetején.

-Te meg hogy másztál fel oda?-röhögött rajta J-hope.

-Kicsit unalmas volt a keresés-vonta meg a vállát.

-Na gyere le te majom!-mondta neki megrovóan Jin,mire az leugrott mellém.

-Helló!-köszönt oda nekem mosolyogva-Jungkook vagyok,de nyugodtan szólíthatsz Kookie-nak-mondta majd végig nézett rajtam-Ejnye, Nuna!Nem túl merész ez egy picit?-lökött meg könyökével vigyorogva.

-Mi?Nuna...?Én...-habogtam.

-Miért?Idősebb vagy nálam nem?-nézett rám csodálkozva.

-Kookie,hagyjad szegényt!-figyelmeztette megint Jin.

-Igenis Mama!-vágta vigyázba magát az,mire Jin csak a szemét forgatta.

-Aish!Valaki elmondaná végre mi folyik itt?-kiáltottam fel kétségbeesetten.

-Hogyne angyalka.Van itt valahol olyan hely ahova leülhetnénk?-nézett rám Rap Monster.Nem tudom miért,de valamiért olyan ismerős volt.Hát persze!Ő volt az akivel pénteken Zelo fellépett.

-Te nem Zelo barátja vagy véletlenül?-kérdeztem meg végül.

-De?-vonta fel a szemöldökét-Várjunk csak!-csillant fel a szeme-Te lennél "Macika"?-az utolsó szavakat már szinte röhögve mondta.

-Macika?-kinyírlak Zelo-Igen én-hajtottam le a fejem,miközben a többi fiú próbálta a nevetését visszatartani.

-Most már legalább értem miért akart minket távoltartani tőled-ahogy ezt mondta,éreztem magamon tekintetét,ami fejemtől lefelé mért végig,végül megállapodott lábaimon.

-Nos leülhetnénk valahova végre?-kérdezte Suga.

Bármilyen bunkó is ez a srác most az egyszer adtam neki egy piros pontot ezért,mert ahogy ezt kimondta végre nem én voltam a figyelem központjában.

-Hogyne!Kövessetek!-kezdtem el őket kivezetni a labirintusból.

Miközben haladtunk előre,hallottam ahogy mögöttem összesúgdoloztak,sőt Jin és Jimin egyenesen odajöttek mellém és karonfogtak,úgy haladtunk előre.Egyedül Rap Monster mély,dörmögő hangját nem hallottam,tekintetét viszont annál inkább éreztem magamon.Végre ki is értünk és egy hatalmas szökőkúthoz vezettem őket,ami mellett két pad volt.Az egyikre Kookie,V és J-hope ült,akik úgy elterpeszkedtek,hogy ha akartam volna akkor se tudtam volna leülni.A másikra Rap Monster,Suga,Jimin és Jin ült,de ők meg olyan szorosan ültek,hogy oda se fértem volna,így úgy döntöttem a szökőkút szélére ülök,de mielőtt bármit is tehettem volna két kéz kulcsolódott a derekam köré és már Jin ölében találtam magam.Ahogy magához szorított fejét a hátamnak döntötte úgy hogy szinte éreztem a leheletét a vékony pólóm mögül.Hirtelen melegség futott végig rajtam és éreztem ahogy libabőrös lettem.Csak remélni mertem hogy ezt senki nem látta.A többiek mindezt vegyes érzelmekkel nézték míg végül Rap Monster szólalt meg:

-Nos kezdjük a legelején!Szerintem az lesz a legjobb ha előbb mindenki rendesen bemutatkozik.A nevem Kim Namjoon,de a többiek csak Rap Monsternek,illetve Rapmonnak szólítanak.Húsz éves vagyok és a Klubban dolgozom.

-Park Jimin,de ezt már tudod-szólalt meg mellette félénken a kis vöröske-De szólíts csak Jiminnek...

-Vagy ChimChimnek-röhögött fel J-hope,mire a többiek is felröhögtek.

-Fogd be Hoseok!-mordult rá sértetten Jimin,majd mosolyogva megint felém fordult-tizennyolc vagyok és jelenleg is a gimit nyomom.

-Min Yoongi-vágta oda lazán Suga-De a többieknek Suga vagy Swag király-kacsintott rám vigyorogva.

-Vagy Csipkerózsika-vágott közbe röhögve J-hope,mire Suga gyilkos pillantásokat küldött felé.

-J-hope!-ordított rá mindenki egyszerre.

-Jól van!Jól van!Befejeztem!-tette kezeit maga elé védekezően.

-Na szóval-kezdett bele Suga újra,szemeit még mindig le sem véve J-hope-ról-Én huszonegy vagyok és Rapmonhoz hasonlóan én is a Klubban dolgozom hangosítóként.

-A nevem Kim Seokjin-szólalt meg mögöttem mosolyogva Jin-De szólíts csak Jinnek.Huszonkettő vagyok,így közöttük én vagyok a legidősebb.Én egy cukrászdában dolgozom-mondta és a végén küldött felém egy lehengerlő mosolyt és rám kacsintott.

Ha Jimin hajánál lehetett vörösebb a fejem,hát most megtörtént.

-Engem már ismersz-integetett mosolyogva V-Amúgy én is tizennyolc vagyok,csak pár hónappal fiatalabb Jiminnél,akivel egy gimibe járunk.

-Jeon Jeongguk szolgálatodra Nuna-hajolt meg előtem Kookie-A beceneveimet igazából már tudod.Tizenhét vagyok és ezzel így a legfiatalabb.

-És végül itt vagyok én is,Jung Hoseok-vigyorgott rám az utolsó srác is-De barátoknak csak J-hope,illetve te szólíthatsz nyugodtan Hobinak-kacsintott rám-Én tizenkilenc lennék,nemrég érettségiztem úgyhogy jelenleg hasztalanul bolyongok ezek között az idióták között.És te...-nézett rám várakozóan.

-Willow.Willow Smith,és tizennyolc vagyok...

-Tudtam hogy idősebb vagy nálam!-kiáltott közbe Kookie.

-Fogd már be te idióta!-nyúlt át mindenkin Rapmon és csapta nyakon a legfiatalabbat-Fojtatsd nyugodtan-nézett vissza rám várakozóan.

-Nos-kezdtem végre bele újra-Igazából még én is gimibe járok,egy suliba Zeloval.

-Honnan ismered őt?-nézett rám Suga végül.

-Egy óvodába jártunk.

-Részvétem-röhögött fel J-hope.

-Már hozzászoktam-rántottam meg a vállam.

-Na jó!Ha már így összeismerkedtünk,szerintem el is kezdhetnénk tervezgetni...-csapta össze kezeit Rapmon.

-Micsoda?!Ne haragudjatok,de csak így itt teremtek,semmit se értek abból amit magyaráztok vagy azt hogy mit kerestek itt!

-Ott a pont-szólalt meg Suga.Jé,talán nem is olyan nagy bunkó?

-Hát ha van is mit magyaráznunk azt nem is ma fogjuk,mert ha jól látom te már nem bírod olyan sokáig-mutatott rám Jimin.

Végignéztem magamon éss láttam hogy szép lassan kezdek halványodni,ami azt jelentette hogy hamarosan felfogok ébredni.

-Nos akkor ez a beszélgetés holnapra marad-mosolygott rám bátorítóan J-hope.aztán eltűntek a szemeim elől.

Mire szemeimet végre rákényszerítettem hogy kinyíljanak,halk szuszogásra lettem figyelmes bal oldalamon.Lassan a hang irányába fordultam és amikor megpillantottam hogy ki fekszik mellettem,szinte reflexből kiugrottam az ágyból,de ez mind úgy sikeredett hogy lecsúsztam az ágyról és fejemet az éjjeliszekrényem sarkába vertem.

ÁUUU!!-kiáltottam fel-Jézusom Zelo,mit keresel itt??!-ordítottam rá,amire a csak egy hangos nyögés és fordulás volt a válasz.

-Ezt még visszakapod!Köcsög!-vágtam hozzá dühösen egy párnát,amire megint csak egy nyögés volt a válasz-Most már túl sok mindennel tartozol és vissza is fogod kapni!-fújtattam.

Aztán hirtelen egy remek ötletem támadt.Lassan Zelo mellé másztam és elkezdtem cirógatni a fejét,mire ő közelebb bújt folytatásért könyörögve.Miért van az hogy olyan édes és egy perc se kell hogy megbocsássak neki?Az élet nem igazságos!Csukott szemmel mosolygott rám,és hogy hadműveletem tényleg sikeres legyen nyomtam egy puszit az orrára.

Zelo?-kérdeztem a lehető legkedvesebben.

-Igen,Macika?-nézett végül rám vigyorogva.

-Mikor mész legközelebb megint a Klubba?


2016 április 23, szombat

3. fejezet

Zelo POV:

Éppen leraktam a telefonom,mikor haverom,Rap monster lépett oda hozzám.

-Na,végre akkor bemutatod azt az angyalkát?-vigyorgott rám.

-Felejtsd el!-lohadt le az én arcomról a mosoly-Neked ő tabu,világos?

-Nyugi,addig nem csinálok vele semmit,amíg nem akarja-kacsintott rám,majd ment tovább hogy szerezzen magának egy mikrofont.

Már több mint egy hónapja készültünk erre az alkalomra a Klubban,így gondoltam Macikát is meghívom. Igent is mondott nagy nehezen,bár tudom,ezt még lefogja rajtam verni. Arról ne is beszéljünk hogy mivel megint eljárt róla a szám,már szinte majdnem minden "rapper" társam ismeri. Azóta amióta ismerem próbálom megvédeni a lehető legtöbb dologtól. Bár szégyenlem bevallani,de nagyon megkedveltem az évek során. Egy normális ember erre azt mondaná hogy szerelmes vagyok belé,de ennél sokkal többről van szó. A helyzet az hogy az évek alatt annyira megkedveltem,hogyha akarnék se tudnék megválni tőle. Az pedig hogy Rapmon és másik haverom,Jackson is találkozni akar vele,valahogy nem nyugtat meg. Nem akarom hogy olyannal veszítse el,aki később összetöri a szívét,már pedig mindkét haverom igazi nőfaló volt. Főleg Rapmon és barátai. Egyszer elhozta őket és mondhatni nem a legvisszafogotabbakhoz tartoznak, főleg a vörös hajú akinek még mindig nem tudom megjegyezni a nevét.

-És mi az eredeti neve a csajszinak?-bökött oldalba hirtelen Jackson.

-Jackson,hagyjad! Így is épp eléggé be van tojva hogy mit szól az majd hozzá-szólt rá röhögve Rapmon.

-Fiúk,ti jöttök!-szólt oda hozzánk Dave,a Klub tulajdonosa.

-Show time!-csapott rá a hátamra Monster.

***

-Hogy tetszett Macika?-léptem oda Willowhoz kifulladva.

-Jó volt-paskolta meg a hátam és kezdett el maga után kirángatni.

Na persze. Tudom hogy csak azért mondta hogy ne sértődjek meg,ami azért valljuk be elég aranyos tőle. Kifelé haladás közben sikerült Willownak neki mennie Rapmon egyik barátjának,viszont amikor közelebb értem hozzájuk akkor láttam,ez a vörös hajú. Épp oda súgott valamit a mellette álló srácnak és nagyban mutogatott barátnőmre. Ajaj! Ez nagyon nem jó. Már is valaki majd a közelébbe akar kerülni,amit nem szabad. Soha.

***

-És addig vissza se gyere,amíg nincs nálad tej!-kiáltott még utánam anya a konyhából.

Hát ez a nap is szépen kezdődik. Nem elég hogy egy hétvégét kell túlélnem Macika nélkül,de mivel anyukám terhes,most engem ugráltat mindenhova. Ahogy csak tudtam siettem a sarki bolthoz,de ahogy benéztem az üvegen keresztül és megláttam Willow-t és Sunny-t felvidultam. A közelükbe helyezkedtem el,mert láttam hogy komoly beszélgetést folytatnak,amit nem volt szívem megszakítani.

-Aztán ahogy a labirintust jártam bele botlottam egy srácba így elfutottam és gyorsan felébresztettem magam-hallottam meg Macika hangját.

Teljesen lefagytam. Ha ő ilyenekről álmodik az sosem jelent jót. Tudtam hogy mi az ő "kiváltsága" és ha már ilyenek történnek akkor valami nincs rendben. Ráadásul egy srác? Akkor és ott már az sem érdekelt hogy ezért utálni fognak e vagy sem,de nem bírtam tovább hallgatni.

-Jaj!-sikított fel barátnőm mikor megböktem-Zelo! Egyszer kifoglak belezni!-ütött meg.

Egyszerűen nem tudtam mit csinálni csak nevetni. Hogy lehet valaki ennyire édes? Még egy ideig beszélgettünk,majd gyorsan el is mentek. Összintén szólva nem is bánom,mert a következő pillanatbanRapmon lépett be a boltba. Ahogy meglátott egyből kiült az arcára az az idióta mosoly és odajött hozzám lepacsizni.

-Mizu haver? Mi járatban erre?-kérdezte.

-Lezavartak tejért. Kezdem azt hinni,hogy nem is ilyen rossz terhesnek lenni csak szeret ugráltatni. És te?

-Részvétem-veregette meg a hátam-Én? Csak kajáért jöttem. Azok az idióták megint feljöttek egy napra és felzabáltak mindent ami a hűtőben volt-fintorodott el.

-Te szerencsétlen-veregettem meg én is az ő hátát szarkasztikusan-Na jó! Bocs,de mennem kell. Kiherélnek emgem otthon ha nem sietek.

-Rendben. Aztán ne hagyd hogy állandóan ugráltasson-mondta megint vigyorogva,lepacsiztunk aztán indultam is haza.

Otthon anya a meghozott tejből készített egy hatalmas fazék pudingot és egy kis lustálkodás képpen leültünk és filmet néztünk. Még amikor Willow töbször átjött hozzánk akkor ragadt ránk ez a szokás,nem valami egészséges,de ez van. Anya nem is bírta sokáig,már a második film végénél bealudt,így leállítottam azt és bevittem anyát a szobájába. Bár még csak egy hónapos kis mama volt,de rémesen nehéz volt. Beraktam az ágyába,betakartam majd felnéztem az órára. Hat óra. Én is elindultam a szobámba és leültem az íróasztalom elé. Sokáig kellett kutatnom míg végre megtaláltam kedvenc füzetem,amiben már több ezer "dalszöveg" volt található. Mostanában egyre többet próbálkoztam dalszövegírással,főleg ha rapről volt szó. Egyszer meg is mutattam Monsternek,aki szerint nagyon jók,bár mikor Dave-hez vittük ő nem volt vele megelégedve. De hát gyakorlás teszi a mestert. Majdnem egy órán keresztül ültem,de semmi ihlet nem jött,így fogtam magam és beálltam a zuhany alá. Ahogy csorgott rajtam végig a víz egyre csak Willow álma jutott eszembe. A kétségbeesett és bizonytalan hangja. De ha ennyire aggódik miért nem nekem szólt? Nem is volt túl sok időm gondolkodni,mert a zuhany ismételten nyöszörögve kezdett csikorogni és már csak hideg víz folyt. Már egy ideje ilyen volt,de nem javítattuk meg mondván nem szoktunk sokáig fürödni. Persze ha a csöpség megszületik muszáj lesz. Gyorsan fel is kaptam a törölközőt,megtöröltem magam,felkaptam magamra egy boxert és bedöltem az ágyba. Hamar be is aludtam és már repültem is "álomországba". Megint csak egy szobába találtam magam,előttem pedig Rapmon homályos alakja villant fel.

-Minden oké,haver? Mostanában nem vagy valami jó színben-lépett közelebb hozzám.

-Persze. Csak tudod...-kezdtem makogni. Nem tudom miért,de valahogy nem igazán tudtam könnyen megnyílni. Mostanában egyre  többször tűnt fel álmaimban barátom.

-Nos?-nézett rám aggódva.

-Aggódom Macika miatt. Mostanában egyre furább és egyre kevesebb dolgot árul el nekem,pedig ha bármi probléma volt mindig én voltam az első akinek elmondta.

-Biztos semmi komoly-próbált megnyugtatni-Tudod milyenek a csajok-forgatta szemét vigyorogva.

-Ja-mosolyogtam vissza nagy nehezen.

-Na jó. Én most megyek-indult a szoba ajtaja felé-Aztán vigyázz magadra!-vigyorgott még egy utolsót vissza.

-Meg lesz.

Ahogy eltűnt újra elhomályosodott minden,majd idővel megint kitisztult és a szobámban ültem. Előttem édesapám,aki még születésemkor halt meg autóbalesetben,így csak képekről ismerhettem. Sokszor volt hogy vele álmodtam és tanácsokkal látott el,amik tényleg nagyon sokat segítettek.

-Szia fiam-mosolygott rám.

-Apa...

-Hogy van Willow?

-Jól.

-Jól? Remek,remek. Az nagyon jó...-hirtelen sejtelmes hangja kissé megijesztett-És édesanyád?

-Ő is.

-Ugye tudod mit beszéltünk meg?-lett hirtelen számonkérő a hangja.

-Hogy Willow-t mindenkitől távol tartom.

-Pontosan. Ne engedj egy fiút se a közelébe! Megértetted?-emelte fel a hangját.

-Igen.

-Rendben. Jó fiú. És most aludj tovább!

Hirtelen megint minden elhomályosodott,majd kis idő után szemeim felnyíltak. Akkor és ott már csak egy dolog járt a fejemben.

Senki nem mehet Willow közelébe. Soha.

 

 

Bocsánat a késésért hogy ilyen későn írtam! :) Viszont azt a hírt akartam közölni minden kedves olvasóval hogy ezennel nyítottam egy facebookos oldalt a blognak,így ha valakinek kérdése van vagy csak látni akarja van e új rész az like-olja az oldalt. :D Remélem tetszett ez a rész és hamarosan jövök a következővel! :) A link: https://www.facebook.com/Beautiful-dreams-473269326197697/